Novial

A névmások

A névmások és a névmási használatú szavak többségét már megemlítettük, minthogy a ragozásuk megegyezik a többi szóéval. Ezen a helyen a szokásos nyelvtani osztályozásnak megfelelően soroljuk fel és részletezzük őket.

Személyes névmások: 1. me ‘én’, nus ‘mi’; 2. vu ‘te, ön, maga’, vus ‘ti, önök, maguk’. Nincs szükség arra, hogy megkülönböztessük a tegező és a magázó alakokat, mint a m. te, ön (maga), fr. tu, vous, n. du, Sie. A tu, te alakok, amelyek alkalmasak lennének tegező névmásnak, már másra használatosak; ezen túlmenően a nemzetközi nyelvnek elég demokratikusnak, ill. udvariasnak kell lennie ahhoz, hogy mindenkit egyformán kezeljen. 3. le (lo, la) ‘ő, az’, les (los, las) ‘ők, azok’; lum ‘az, ő’, lus ‘azok, ők’¹.

Visszaható névmás: se. Akkor használatos, ha az alany és a tárgy azonos: la odia se ‘(ő nn.) gyűlöli magát’; las odia se ‘gyűlölik magukat’. Nem használatos (mint ahogy a szlávok tennék) az első és a második személyben: me non odia me (self) ‘nem gyűlölöm (ön)magamat’. A sen birtokos alak, a se-hez hasonlóan, mindkét számban használatos: los renkontrad sen patro ‘találkoztak az apjukkal’.

Kölcsönös névmás: Ezt természetesen ki lehet fejezni olyan kifejezésekkel, mint les odia un altre vagy les odia li un li altre ‘gyűlölik egymást’; de ezek nem túl szerencsések, és tétovázhatunk, hogy használjuk-e a névelőt, avagy sem. Továbbá nehézség merül fel, ha több, mint két személyről beszélünk: hogyan mondjuk, li tri fratres odia li un li altres vagy ... li unes li altres? Hasonlóan problémás az elöljáróval való használat: les promena (li) un kun (li) altres, vagy ... kun un-altres. Általános tendenciának tűnik, hogy ezek a névmások egybeforrnak: a korábbi a. they walk each with other, one with another kifejezés helyett ma with each other, with one another van; teljesen egybeforrt a n. mit einander, dán med hinanden, med hverandre, holland met elkander, met mekaar, vö. még újgörög αλλήλους (alilusz), m. egymás (Philos. of Grammar, 224. old.). Minden nehézséget leküzdünk, ha a nemzetközi mutual ‘mutuális, kölcsönös’ melléknévből elvonjuk a képző nélküli mutu névmást: li tri fratres odia mutu ‘a három testvér gyűlöli egymást’; li amantes promena kun mutu. A birtokos alak természetesen a mutun: les envia mutun feliseso e omnitem parla pri mutun fortune ‘irigylik a másik (= egymás) boldogságát és mindig a másik (= egymás) szerencséjéről beszélnek’. Los konkorda kun mutu = los konkorda mutualim.

Mutató névmás: Ti (te, to, tes, tum stb.) ‘az’; disi (dise, disum stb.) ‘ez’.

Tali (-e stb.) ‘ilyen, olyan’; tanti (-es, -um) ‘ennyi, annyi’. Sami ‘ugyanez, ugyanaz’; self ‘önmagam, önmagad, önmaga stb.’ (változatlan alakú): les ha self dikte lum ‘azt mondták önmaguknak’. Selfadmiro; selftuo ‘öngyilkos’.

Kérdő névmás: Qui ‘melyik’ (qui home, qui kose) a természetes képzett alakjaival: que (quo, qua) ‘ki’, quum ‘mi’. Pro quum ‘miért?’ A többi kérdő névmás szintén qu-val kezdődik: quand ‘mikor’, quali ‘milyen’, qualim ‘hogyan’, quanti ‘mennyi, hány’ (quanti pane ‘mennyi kenyér’, quanti panes ‘hány darab kenyér’), quantum ‘mennyi’ (önmagában használva).

Vonatkozó névmás: A legtöbb tervezett nyelvben ugyanazok az alakok használatosak a vonatkozó és a kérdő névmások esetén, és igaz, hogy ez sok etnikus nyelvben így van. De ez az azonosság nem belső nyelvi szükségességből ered, és még azokban a nyelvekben is van gyakran különbség, amelyek ugyanazokat a töveket használják, mint lat. quis, quid kérdő névmás, qui, quod vonatkozó névmás, fr. quoi kérd. (ce) qui von. (bár ez a különbség nincs végigvíve), n. wann kérd., wenn von., m. ki kérd., aki von. (bár a ki is lehet vonatkozó); az angolban a which és what közti különbség nem egyforma a két névmási csoportban; továbbá sok nyelvben van olyan vonatkozó névmás, amely nem használatos kérdő névmásként: n. der, dán som, der. A következő bekezdésekben található néhány példa be fogja mutatni a külön kérdő és külön vonatkozó névmási alakok szükségességét: az utóbbiak feladata a tagmondatok összekapcsolása, ezért jobb lenne őket kapcsolószóknak (névmásoknak stb.) nevezni. A kapcsolószók k-val kezdődnek. A que kérdő névmáshoz illeszkedve a rendszerszerű alakja ke lenne, de ez a forma magától értetődően adódik a legáltalánosabb kapcsolószó, a hogy “kötőszó” szerepére (me kreda ke lo sal veni pro ke lo promised lum ‘úgy gondolom, hogy jönni fog, mivel megígérte’). Ezért általános vonatkozó névmásként a rendszerint végződés nélkül álló kel szót alkalmazzuk: li libre kel lo lekted ‘a könyv, amit olvasott’; li libre pri kel nus parlad ‘a könyv, amiről beszéltünk’ stb.

A birtokos alak kelen: li profesoro, kelen libres nule lekte.

Általában a többes szám használata nem szükséges: li profesoro skripte libres kel (vagy keles) nule lekte. A nem és a szám jelzése néha tökéletesen tisztázhatja, hogy melyik szóra vonatkozik a névmás: li marita del direktero, kela esed vestat in nigrum ‘az igazgató felesége, aki (azaz a feleség) feketébe volt öltözve’ (= li direkteron marita, kel). Multes audid li kanto, keles pasad li hause ‘Sokan hallották az éneklést [azok közül], akik elmentek a ház előtt’.

Jelzői alakja keli: me deskovrad dar li servista, li gardenisto e lon marita, omni keli persones had varta me non-patientim. Az ilyen szerkezetek sosem elegánsak. La restad du hores sur li lite, durant keli tempe nule darfed parla. In keli kasu ‘amely esetben’ (rövidebben kelikas).

Határozatlan névmás: A határozatlan névmások közé a legtöbb nyelvtaníró azokat a névmási használatú szavakat sorolja, amelyek nem férnek be a többi csoportba. Itt az -e végű, személyekre vonatkozó alakjukban adom meg őket; a többi alak már korábban említésre került és egyszerűen képezhető: nule ‘senki’, omne ‘mindenki’, irge ‘akárki, bárki’ (a n. irgend szóból), kelke ‘néhányan’, sertene ‘egy bizonyos (valaki)’, chake ‘ki-ki, minden egyes ember’, altre ‘más (valaki)’. Birtokos alak: lo voli audi nulen opinione ‘senki véleményét sem akarja meghallgatni’.

Irge (irgi hom) pove vida tum ‘bárki láthatja azt’, irge kel ha vida lo, estima lo ‘bárki, aki látta őt, tiszteli őt’. Irgum kel lo dikte es stupidi.

---

A fordító lábjegyzetei

¹ A konkrét, ill. absztrakt semlegesnem későbbi megkülönböztetéséhez vö. a “Semlegesnem” rész 2. megjegyzésével, így a reformált novialban: lu ‘az, ő’, ill. lum ‘az (az absztrakt dolog; pl. mondatra való utalás)’, stb.