Novial

A szókincs

Mint már említettük, egy leendő nemzetközi nyelvet, amennyire lehetséges, olyan szókészletre kell alapozni, amely már nemzetközi, vagyis ismert a világnak azon részén, ahová az európai civilizáció elhatolt. A szóalak ugyan országról országra némileg változhat, de szavak ezrei léteznek, amelyek bevettek már gyakorlatilag majdnem minden népnél a modern élet anyagi és szellemi kultúrájának azonossága, vagy legalábbis hasonlósága folytán.

Így nem lehet kétséges, hogy a nemzetközi segédnyelvünknek tartalmaznia kell az alább felsorolandó szavakat. Ezeket abban a formában fogom megadni, ahogy a korábbi szakaszokban kidolgozott elvek alapján állniuk kell. Először a civilizáció termékeinek nevei, legyenek azok jók vagy rosszak: te ‘tea’, kafe ‘kávé’, chokolate ‘csokoládé’, vine ‘bor’, sigare ‘szivar’, sigarete ‘cigaretta’, tabake ‘dohány’, alkohole ‘alkohol’, opium ‘ópium’, telefone ‘telefon’, radio ‘rádió’, kanone ‘ágyú’, pistole ‘pisztoly’, papere ‘papír’, lampe ‘lámpa’, karte ‘kártya’, bilete ‘jegy’, marmore ‘márvány’, bensine ‘benzin’, diamante ‘gyémánt’, olie ‘olaj’ ... Továbbá az állatok és növények nemzetközi nevei, melyek a legkülönbözőbb országokból és nyelvekből származnak, még ha a latinon keresztül is honosodtak meg: elefante, tigre, lemure, gorila, girafe, rose, lilie, banane, tulipane (tulipe?)¹, jasmine, palme, begonia.

Ezen kívül az elterjedt fogalmakat kifejező következő szavak: nature ‘természet’, kulture, literature, musike, poete, komedie, tragedie, opera, kore ‘kórus’, rime ‘rím’, forme, danse ‘tánc’, persone ‘személy’, studie ‘tanulás, tanulmány(ozás)’, universitate ‘egyetem’, profesore, akademie, botanike, medisine, kemie, fisike, kongrese ‘kongresszus’, konflikte, diplome, poste ‘posta’, minute, sekunde, grame ‘gramm’, septembre ... Melléknevek, mint: komplet ‘teljes’, ordinar ‘szokásos, átlagos’, enormi ‘óriási, roppant’, ideal, universal; igék, mint: stenografa ‘gyorsírással ír’, aranja ‘elrendez’, representa ‘kifejez, jelent, képvisel’, dekora, examina ‘(meg)vizsgál’, improvisa ... Mindezek a szavak, és még sok más fel nem sorolt is, a gyakorlatban univerzális a világnak azon a részén, amely minket leginkább érdekel.

De természetesen van számos fogalom, amelyekre nem létezik a fentiekhez hasonló teljesen nemzetközi név. Ebben az esetben az a feladat, hogy megtaláljuk a leginkább nemzetközi nevet, és ezt használjuk, még akkor is, ha lehetnek olyan országok, ahol ismeretlen. A döntés mindig a mérték kérdése, de hogyan mérjük meg a nemzetköziség fokát ott, ahol két vagy több nevet találunk? Az idiom neutral szerzői voltak az elsők, akik tudatosan alkalmazták mindenütt a legnemzetközibb szó kiválasztásának elvét – mivel, mint már említettük, Zamenhof és a többiek csak ösztönszerűen és rendszertelenül éltek vele. De az idiom neutral eljárása némileg felszínes, mivel az egyes esetekben a nyelvek számát határozták meg, amelyekben az adott szó ismert, beleértve a latint is, amelyet nem kellett volna az élő nyelvekkel azonos súllyal kezelni. Azonban nem a nyelvek száma a lényeges, mivel a nyelvek nem szervezetek, melyeknek az őket beszélő emberektől független, egyéni léte lenne. Ezért egy szó vagy egy tő nemzetköziségének mértékét úgy állapíthatjuk meg, hogy kiszámoljuk, hány ember ismeri azt az anyanyelvéből – ez annak az alapelvnek a következménye, hogy a többségnek biztosítsuk a legkedvezőbb feltételeket. Minden egyes ember természetes igénye azt, hogy a nemzetközi segédnyelvben a lehető legtöbb, számára ismerős szót megtalálja, és így, hogy pártatlanok legyünk, ugyanolyan fontosságot kell tulajdonítanunk a 150–160 millió angol, 120 millió német, 90 millió orosz, 60 millió spanyol, ill. francia, 40 millió olasz stb. ajkú beszélő mindegyike természetes preferenciáinak. Még a kisebb népek által beszélt nyelveket is figyelembe kell vennünk a beszélőik számának arányában.

A semleges nyelvünk szavainak kiválasztása tehát nagymértékben tisztán számok kérdése. De az egyes szavakat használó beszélőkre vonatkozó statisztikákkal még nincs minden megoldva, mivel alaposabb vizsgálat után számos fejtörést okozó kérdéssel szembesülnek azok, akik minden tekintetben kielégítő szókincset akarnak összeállítani, és néha váratlan alaki vagy jelentésbeli nehézségek merülnek föl, amikor egy megfelelően nemzetközinek tűnő szót kipróbálunk különböző szövegkörnyezetekben, illetve megpróbáljuk előállítani minden szabályosan képezhető származékát.

Ezen nehézségek némelyikét már említettük a fonetikai fejezetben: még ha meg is leljük “ugyanazt a szót” különböző nyelvekben, nagyon gyakran különböző alakokban találjuk meg – melyek többnyire a különböző fonetikai változások következményei –, így a nemzetközi nyelvbe felveendő forma kiválasztása nem ritkán kényes probléma. Az angol és a francia nyelvben a change szó írásmódja egyforma, ugyanakkor a kiejtés nagyon eltérő; és minthogy sem a francia nazális magánhangzót nem vehetjük át, sem a szokásos angol kiejtés szerinti [eɪ] kettőshangzót nem alkalmazhatjuk, a chanj- forma tűnik a legmegfelelőbbnek. Sok esetben az elütő alakok “legkisebb közös nevezőjét” kell megtalálnunk. Ha etimológiailag rokon szavak esetén az angol és a német formák nem térnek el annyira, hogy egy köztes alak ne lenne megtalálható, akkor a germán hányadot kell uralkodónak vennünk e két közeli rokon nyelvet beszélő emberek nagy száma miatt (vö. a. water – n. Wasser; a. tooth – n. Zahn; a. speak – n. sprechen; a. soap – n. Seife; a. week – n. Woche; a. enough – n. genug stb.). Sok esetben az angol nyelv újlatin elemei alkotják a mérleg nyelvét, minthogy ezek a franciával, olasszal, spanyollal, vagy legalábbis e három nyelv egyikével egyeznek. Ennek eredményeként nemzetközi segédnyelvünk sokkal inkább újlatin jellegű lesz, mint ahogy azt várhatnók.

Egy nagyon fontos tényező szintén ugyanebbe az irányba hat, nevezetesen az, hogy latin származékok nagy számban kerültek a németbe (és a skandináv nyelvekbe), még ha maga az alapszó nem is található meg. Így a németben megtalálható absentieren, Abstinenz, Artist, Dentist, dental, Moral, populär szavak nagyban megkönnyítik a németek számára az absent, abstina, arte, dente, more, popule szavak elsajátítását, jóllehet ez utóbbiak a németben nem léteznek (a n. Pöbel ‘söpredék’ = nov. populache kivételével).

Ugyanígy annak ellenére, hogy a 100 számnév az angolban, németben és skandináv nyelvekben gyakorlatilag megegyezik, mégsem választhatjuk a hundred alakot ennek jelölésére, minthogy a latin centum ismert az egész világon, még Németországban stb. is a percent (n. Prozent) centésimal, centimetre, a. centennial, century, centenary, n. Zentner, dán centner, a cent vagy centime pénzegység (nov. sent) stb. révén.

Mindazonáltal figyelembe kell venni azt, hogy ha egy szó egy adott nyelv szótárában megtalálható, akkor az nem jelenti azt, hogy az utca embere könnyen megérti: sok szó annyira a különleges, illetve a tudományos szaknyelv része, hogy csak a nemzet kicsiny része ismeri. Ahhoz, hogy megkaphassuk a ‘madár’ szó nemzetközi megfelelőjét, igen kevéssé célszerű az ornitológia szóhoz fordulnunk, így nagyra becsült tanárom, Henry Sweet szokatlanul mellélőtt, amikor így ír (az Encyclopadia Britannicában): “Ezért az idiom neutral ornit ‘madár’ és diurn ‘nap’ szavai még szövegből kiragadva is csaknem teljesen magyarázzák magukat, miközben az eszperantó bird és tag szavai az angolul és németül tudókat leszámítva nem érthetőek.”. Az ornit és diurn szavakat a két eszperantó szót elsőre felismerőknek kevesebb, mint egy százaléka fogja azonnal megérteni (amivel nem azt mondom, hogy ezen eszperantó szavak nagyon jól lettek volna megválasztva). Csak az élő, aktív nyelvismeret az, ami számít.

Álljon itt néhány szó, amelyeket az itt bemutatott statisztikai elv támaszt alá (a zárójeles rövidítések a forrásul szolgáló nyelvekre utalnak): separa (a., fr., ol., or., n., sp., sk.), transporta (a., fr., ol., or., n., sp., sk.), transparent (a., fr., ol., sp., sk.), lauda (a., fr., ol., sp.), rida (fr., ol., sp., sk.), sam (a., or., sk.), blu (a., fr., n., sk.), bora (a., or., n., sp.), blind (a., n., sk.), jena (fr., n., sk.), no (a., fr., ol., sp.), yes (a.).

Van még egy, a fenti elvek szerint alkotott nyelvekkel szembeni ellenvetés, amivel itt foglalkoznunk kell: sok ember homogén nyelvet kíván és idegenkedik az olyan szavaktól, mint a sam, blind vagy yes egy annyira újlatin jellegű nyelvben, mint a miénk. Ez az ellenvetés sokkal inkább érzelmi, illetve esztétikai jellegű, semmint intellektuális, és meglehet elvetéséhez elegendő, ha leszögezzük, hogy mi egy gyakorlatban jól használható nyelvet akarunk, függetlenül attól, hogy milyennek tetszik. Ennek ellenére érdemes lehet a kérdést kissé körüljárni.

A világ 5000 (?) nyelve közül egy sem teljesen homogén, miért kellene hát egy mesterséges nyelvnek annak lennie? Sok országban természetes ellenhatás lép fel azon jövevényszavak ellen, amelyek túlságosan tolakodóak akár a hangzásuk, akár a ragozásuk miatt, akár azért, mert feleslegesek, lévén ugyanaz a fogalom könnyen és természetesen kifejezhető a saját nyelv eszközeivel. De az ilyen megfontolásoknak nincs alapjuk egy nemzetközi segédnyelv esetén, ha a szavak megfelelően kerültek megválasztásra, és ugyanazokat a hangokat, hangkapcsolatokat tartalmazzák, mint a szókincs többi eleme. Senki sem kifogásolja az angolban az olyan szavakat, mint a tea, religion, panorama, coach, biography stb. azon az alapon, hogy más nyelvekből származnak, noha majdnem mindenki jobban kedveli a rövid, kényelmes “szász” szavakat azokkal a hosszú és tudákos szavakkal szemben, amelyeket az aprólékos precizitás vezetett be. De ez az előnyben részesítés valójában az itt taglalt elv következménye: azokat a szavakat használjuk, amelyek a legismerősebbek az átlagember számára.

Különösképpen sok, elsősorban újlatin országbeli ember kifogásolja a blind-hez vagy a nur-hoz hasonló germán szavak keverését újlatin nyelvekbe, miközben nincsenek ilyen erős érzelmeik a germán nyelvekben lévő újlatin szavakkal szemben. Mégis, még az olyan nyelvileg kényes nép is, mint a francia, befogadott, illetve éppen befogad számos szót az angolból és a németből: bifteck, rosbif, leader, club, ulster, grog, sleeping-car, football, handicap, sandwich, bitter, bock, kirsch; vö. még fjord, ski, saga a skandináv nyelvekből.

A legtöbb nyelvben még hibrid példák is vannak, azaz olyan szavak, amelyek alkotóelemei különböző nyelvi forrásokból származnak, mint pl. az a. eatable, artless, beautiful, mileage, hindrance; fr. bureaucrate, blackbouler, snobesse vagy snobinette, smarteux. Az egyes képzők ismertetésénél találhatunk novial példákat az ilyen hibrid képzésekre.

Az olyan szót, mint a blind, azonnal fel tudja ismerni több mint 200 millió ember, miközben sem a fr. aveugle (még ha a második magánhangzót figyelmen kívül is hagyjuk), sem az ol. cieco, sp. ciego, p. cego ismertsége nem ér el még megközelítőleg hasonló számot sem (a fr. cécité nem közkeletű szó).

A szókészlet bővítése szóösszetétellel, vagy utó-, ill. előképzőkkel történő szóalkotással lehetséges. A nemzetközi segédnyelvek nagy előnyeinek egyike az, hogy ezen eljárások nincsenek behatárolva, ellentétben az etnikus nyelvekkel, ahol nagyon gyakran azt találjuk, hogy az egyébként tökéletesen szabályos és más szókészleti elemekkel összhangban lévő képzések használatát nem teszi lehetővé a zsarnoki nyelvhasználat.

A szóösszetétel gyakran nagyon alkalmas. Másrészről azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy ezekből általában elmarad néhány elem, elöljáró vagy még más is, amelyet a hallgatónak kell pótolnia. Néhány esetben az is többé-kevésbé önkényes, hogy milyen összetételi tagok kerülnek kiválasztásra. A tervezett nyelvek használóit gyakran a saját nyelvük megszokásai vezérlik anélkül, hogy figyelembe vennék azt, hogy más nemzetek ezt eltérően oldhatják meg. Ilyen konvenció szerepet kaphat az etnikus nyelvekhez hasonlóan: az eszp. fervojo, ido fervoyo és a nov. fervie szavak a n. Eisenbahn, fr. chemin de fer mintájára képződtek, de ugyanúgy választhattuk volna a nov. rel-vie alakot is az angol analógiájára.

A nemzetközi segédnyelvekben használat szavak, ill. tövek számát illetően két egymásnak ellentmondó elv alkalmazható: a pontosság és a gazdaságosság elve. Bizonyos határok közt mindkettő helyénvaló, de egyikük sem vivendő túlzásba.

Az előzőekben kifejtettek szerint a nemzetközi segédnyelveknek képesnek kell lenniük az etnikus nyelvekben található minden gondolati árnyalat visszaadására. Minthogy ezek mindegyike számos olyan árnyalatot fejez ki, amelyek pontosan nem adhatók vissza minden nyelven, egyértelmű, hogy az így megfogalmazott eszmény túl van az emberileg megvalósíthatón. Az is megfigyelhető, hogy azok, akik ezt az igényt hangoztatják, általában csak bizonyos olyan tetszetős különbségek tudatában vannak, amelyek a saját, ill. az általuk ismert egy másik nyelvben találhatók meg, és amelyek nélkülözhetetlennek tetszenek számukra, miközben nem veszik figyelembe azt a terhet, amely így az emberiség maradékára hárul, akik sosem érezték az igényét az ilyen aprólékos különbségtevésnek. Hadd idézzem itt az egyik, Progresoban (1911. február) tett megjegyzésemet: “Szeretnék nagyon komolyan és hangsúlyozottan ragaszkodni egy fontos ponthoz, mielőtt még túl késő lenne: ne hozzunk létre túl sok speciális szót, melyekkel nem feltétlenül szükséges nüanszok különböztethetők meg. Úgy gondolom, veszélyes az erre irányuló, erősödő tendencia. Könnyű belátni, hogy az ilyen különbségtevések gyakran szükségesek és kívánatosak lehetnek még akkor is, ha sok nyelv képtelen őket kifejezni; de sok javasolt nüansz csak a nyelvet tenné nehezebbé anélkül, hogy valódi előnnyel járna. [Itt példaként azt a javaslatot említettem, amely szerint három ‘szelídít’ jelentésű ige legyen: domtar leoni, amansar uceli (madarakat), domestikigar elefanti, és így fejeztem be:] Aki folytatja a szótár terjedelmének ilyen növelését, azt alázatosan kérem arra, hogy ne hivatkozzon újra és újra a »legnagyobb könnyebbség a legtöbb ember számára« kijelentésemre, amelyet gyanútlanul írtam le évekkel ezelőtt.”. Még ma is néhány interlingvista a fő feladatának tartja azt, hogy szavakat sokszorozzon tekintet nélkül a nyelvhasználók igényeire.

A gazdaságosság fentiekkel ellentétes elvével Zamenhof élt mindenki másnál inkább. A kezdeti eszperantóba felvett gyökök száma rendkívül kicsiny volt, és minden mást, ami lehetséges volt, jó adag leleményességgel szóösszetétel és képzés útján fejeztek ki. A felhasznált eszközök közül elsősorban a mal- ellentétképzőt kell említeni: malbona ‘rossz’, maldekstra ‘bal’, maldolĉa ‘keserű’, malsato ‘éhség’ stb. Más példák: kreskaĵo ‘növény’ (‘növő dolog’), irilo ‘gólyaláb’ (‘járásra szolgáló eszköz’), pafilego ‘ágyú’ (‘nagy, lövésre való eszköz’), fajrero ‘szikra’ (‘tűzrész’), senkulpigi ‘felment’ (‘bűn nélkülivé tesz’), vagonaro ‘vonat’ (‘vasúti kocsik csoportja’). Ezek némelyikét természetesen ugyanúgy meg kell tanulni, mint a külön, önálló szavakat, de miután megtanultuk őket, megvan az az előnyük, hogy szilárdan társíthatók jól ismert mindennapi szavakhoz. Nem kétséges azonban, hogy ezen feladványjellegű szavak többsége, számos ismert nyelvből származó szó “elmaszkírozásával” együtt, sok művelt embert elriasztott az eszperantótól, és alkalmasint általában a nemzetközi segédnyelv eszméjétől.

Így mindkét elv hibás, ha egyoldalúan valósítjuk meg őket: úgy kell lavíroznunk köztük, mint Szkülla és Kharübdisz közt.

Ami a nemzetközi szavak alakját illeti, nehézséget okoz az a tény, hogy sok latin igének két, néha meglehetősen eltérő töve van, és mind a kettő megtalálható a modern nyelvekben. Minthogy nyilvánvalóan túl nehézkes lenne, ha ezeket a rendhagyó alakokat mindig átvennénk a nemzetközi segédnyelvünkbe, – legalábbis a legtöbb esetben – az egyiküket ki kell választanunk. A kérdés csak az, hogy melyiket? Az etnikus nyelveink hiányosságai láthatóak, ha összehasonlítjuk egyrészről az a. conduct igét és a belőle származó conducive melléknevet, valamint másrészről a produce igét a productive származékkal, vagy a negligible (fr. négligeable) szót a neglect mellett, illetve az alábbi táblázat adatait:

a.	discuss	discussible	discussion
fr.	discuter	discutable	discussion
n.	diskutieren	diskutabel	diskussion

 

(Egy a Népszövetség által 1927-ben kibocsátott hivatalos dokumentumban találkoztam a fr. discution írásmóddal, de a t itt úgy ejtődik, mint az s.)

Alább következik a legfontosabb kéttövű szavak listája a novialban választott formák feltüntetésével a tő utolsó hangja szerint rendezve. A választás leggyakrabban a latin befejezett melléknévi igenévben lévő tőalakra esett, mivel a legtöbb származék (főként az -ive, -ion, valamint az -ere = fr. -eur, a. -or végűek) ebből képződik; az angol is gyakran használja ezeket igei tőként:

c/ct:	dukte (dedukte, in-, intro-, kon-, pro-, re-, se-), vö. induktione, deduktiv stb. afekte, infekte satisfakte, -ione inspekte, suspekte; inspektere ejekte, in-, kon-, pro- dikte ‘mond’, edikte, inter-, bene-, kontre-, pre- A dikte ~ diktione mellett felvehetjük a diktate ‘diktál’ ~ diktatione tövet.
g/ct:	akte, reakte ~ -tione, -tiv. Akto ‘tett, cselekvés; felvonás’. Aktere ‘aki cselekszik’; aktore önálló szóként ‘színész’ redakte ‘összeállít, szerkeszt’ (fr. rédiger), redaktere, redaktione lekte ‘olvas’ ~ lektione (N. B. lege ‘törvény’ ~ legal) elekte, selekte, kolekte neglekte (De neglije ‘pongyola, neglizsé’) protekte, detekte aflikte, konflikte junkte ‘összekapcsol, összeköt’, ad-, kon- distinkte ‘megkülönböztet’, -tiv, -tione. Az a. distinct ‘különböző, eltérő; tiszta, világos, pontos’ melléknév megfelelője a distinktet, de általában a klar ‘tiszta’, a separat ‘különböző’ vagy a diferant ‘eltérő’ szavakkal adható vissza. A legjobb korekti-t melléknévként felvenni, és az ige származtatott: korektisa ‘javít’; a. to correct, fr. corriger; korektiso ‘javítás’ Hasonlóan a direkti melléknév lesz, a direktione pedig tőle független főnév. Az a. to direct, fr. diriger, n. dirigieren, ol. dirigere, sp. dirigir igék mostanra annyira eltávolodtak a jelentésükben ezektől, hogy egy külön igét kell felvennünk: diriga ‘vezényel’ (dirigere ‘karmester’). Funktione, melyből képződik a funktiona igealak. A lat. fungi-ból közvetlenül nem alkotunk igét (ellentétben a n. fungieren-nel).
ng/ct:	restrikte, astrikte pikte ‘fest’, pikture; kontakte fikte, -iv, -ione; az ide tartozó a. feign-nek simula felel meg, az a. fiction szó ‘regényirodalom’ jelentésének pedig a romanaro.
h/ct:	atrakte, abstrakte, dis-, ex-, kon-, re-. (Azonban a novialban nincs egyszerű trakte ige: a ‘húz’ jelentéshez a tira; a ‘kezel’ jelentéshez pedig a trakta alak tartozik.)
–/ct:	konstrukte, de-, in-, ob-
p/pt:	konsepte, exepte, persepte. Resepte ‘(be)fogad, (vmilyen) fogadtatásban részesít’, resiva ‘kap, (adót) fog’
mp/pt:	rupte, korupte, erupte
b/pt:	skripte ‘ír’; skripto, skripture; deskripte ~ deskriptiv, deskriptione; kon-, in-, pre-, su-, transkripte
r/rt:	inserte, aserte, deserte; exerte
rq/rt:	kontorte, exorte, retorte
r/st:	digeste, sugeste, konqueste, inqueste, exhauste
l/lt:	sepulte
n/nt:	invente, -ione; de veni, eventa
d/s:	ofense, extense, pretense, expanse, suspense, digrese, exkluse, konkluse, inkluse, divise, desise, kolise – aplaudi, spenda seda ‘(át)enged’ (sesa ‘abbahagy, megszűntet’), konsese. Sukseda ‘követ’, suksese/a ‘sikerül’ (emiatt a m. szukcesszió ‘egymásutániság, sorrend’ szót suksedo-ként kell visszaadni, a szukcesszív ‘egymásra következő, folytonos’ melléknevet pedig suksedant-ként; nem keverhetjük a ‘követ’ és ‘sikerül’ jelentést a különböző tőalakoknál, ha be akarjuk tartani a szóképzésre vonatkozó szabályainkat) responda, -o ‘felel, válaszol’; responsa ‘felelős (vmiért)’ ~ responsant, responso vida ‘lát’; a visione ‘vízió’ független szó (mivel jelentése nem ‘látás’); de revise ‘átnéz, felülvizsgál’, revisione – Til rivido ‘viszontlátásra’
nd/s:	konfuse, difuse, infuse
nd/(n)s:	prenda, komprenda; surprisa, enterprisa
nd/ns, nt:	tense ‘nyújt, feszít’, tensione; tenda ‘hajlamos (vmire)’ (tendentie ‘tendencia’; de tente ‘sátor’, tenta ‘csábít, rávesz’, tentatione); atente ‘figyel, vigyáz’, atentione; intente, -tione
t/s:	admise, e-, ko-, kompro-, o-, per-, pro-, re-, sub-, transmise – konfese, diskuse, sukuse, subverse. A konverte ~ konvertione jobb, mint a konverse, amely könnyen téveszthető a konversa igével (amelyből konversatione).
m/s:	prese, deprese, exprese, imprese (‘benyomást tesz, hatással van, impresszionál’, de printa ‘nyomtat’, fr. imprimer), komprese, oprese, represe, suprese
ct/x:	flekte, anekte, konekte
r/s:	adhese, kohese, -iv, -ione
r/rs:	kurse ‘fut’ (kurso ‘futás, folyás’, pl. az idő folyása; de kursu ‘kurzus: előadássorozat, árfolyam, ár’), kursivi skripto, exkurse, exkursione; sukurse (kura ‘gyógyít, kúrál’; kuratione ‘gyógyítás’, fr. curation, sp. curación); de konkura ‘versenyez, konkurál’, konkurante ‘versenytárs, konkurens’ (kunkurse ‘együtt fut’)
rg/rs:	disperse
l/ls:	pulse, impulse, expulse, propulse
n/(n)s:	posi ‘helyez’: positione, aposi, de-, ex-, pro-, su-, transposi. Disposi ‘szétrak, szerteszét helyez’; dispona ‘diszponál, rendelkezik (vmivel)’: li pekunie es ye vun dispono.

 

Így van egy nagy számú eset, ahol a szükséges -ione és -iv végű származékok léte miatt -e végű igéket kellett választanunk (akte, aktione, aktiv stb.); hasonlóan -i igevégződést tett szükségessé az -itione (expedi, expeditione stb.) és -u-t az -utione (evolu, evolutione) végződés. De ezeket az igéket leszámítva az a legjobb, ha egységes -a igevégződést alkalmaznunk, mivel nem lenne tolerálható az, ha minden esetben emlékeznünk kellene arra, hogy az eredeti ige az első, a második vagy a harmadik latin konjugációba tartozott-e. Néha az élő nyelvekben is eltérő magánhangzókat találunk (fr. vivre, ol. vivere, sp. vivir; fr. tenir, ol. tenere, sp. tener). A viva, tena alakjainkat a fr. vivant, tenant melléknévi igenevekre (a novialban ugyanígy), a fr. vivace, tenace (nov. vivasi, tenasi) és a.-fr. tenable (nov. tenabli) melléknevekre való hivatkozással is védhetjük. Csak a rendszerint rövid hangtestű pove ‘tud, -hat/het’, deve ‘kell (erkölcsileg), köteles’ és have ‘van (nekem/neked/neki/...), bír(tokol)’ igékben részesítettük előnyben az -e végződést az -a-val szemben, mivel egyébként talán túl “súlyosak” lettek volna. (Voli van a volitione miatt.)

---

A fordító lábjegyzetei

¹ A Novial Lexikeben tulipe címszó van tulipane mellékalakkal.