Kiegészítések

 

Javított novial1

Otto Jespersen írása

Néhány cikkelyben megpróbálom közzétenni a novial reformjára vonatkozó javaslataimat. Meggyőződésemnek megfelelően a nemzetközi nyelv kérdése még kísérleti stádiumban van, és az idisták, az occindentalisták, az IALA erőfeszítéseinek és – bátorkodom hozzátenni – a novialnak köszönhetően elméletben és gyakorlatban tapasztalt előrehaladás ellenére, sok dolog még nem érte el a végső megjelenését. Amikor megalkottam a novialt, nem kevés ponton haboztam, és a döntések, amelyre jutottam, nem mindig lehető legjobbak lehettek. Sosem állítottam azt, hogy a novial, ahogyan az a két könyvemben megjelent, tökéletes rendszer; sokat tanultam a (nyilvános és magánjellegű) kritikákból, amelyekkel találkoztam, annak ellenére, hogy nem tudok mindennel egyetérteni, amit a novialról írtak. Személy szerint Szolón szép mondását idézhetem: Géraszkó d’ aei polla didaszkomenosz ‘öregszem, folytonosan sokat tanulva’. Az olvasók látni fogják, hogy nem féltem magam a nagyon gyökeres változtatásoktól. Nem szégyenlem elismerni, hogy sokkal tartozom más projekteknek: mindegyiküknek megvan a maguk előnye; a nemzetközi nyelv kidolgozása közben mindig a vaskalapos, merev tervszerűség Szküllája és az etnikus nyelvek szabálytalan káoszához való túl nagy hasonlóság Kharübdisze közt kell lavíroznunk. Kerüljük el a hajótörést ezen a két sziklán!

Egy vallomást kell itt tennem: a elmúlt két vagy három év alatt elsősorban olyan angollal és az általános nyelvészettel kapcsolatos dolgokkal foglalkoztam, amelyeket mindenekelőtt be akartam fejezni; így nagyon kevés időm volt, hogy a novialon gondolkodjam és az e nyelvvel kapcsolatos levelekre válaszoljak. Amikor újra elkezdtem novialul és novialról írni, felfedeztem, hogy sokat felejtettem, de kárpótlásul most saját teremtményemet távolról, mint egy tőlem független újdonságot vehetem szemügyre, és ennek következtében a részleteket pártatlanul ítélhetem meg. Sokat töprengtem három nyelvész professzor nyilatkozatán is, akik jelen voltak az IALA 1930. évi genfi tanácskozásán (Debrunner, Funke, Hermann): ők állást foglalnak azon, néhány interlingvista által képviselt túlzó irányzat ellen, hogy nehezen megfogható, finom különbségtételeket vezessenek be a mesterséges nyelvekbe. Mindezek hatását látni fogjuk a következőkben.

Hálásan köszönöm a novialisták által hozzám eljuttatott bírálatokat és javaslatokat. Az elkövetkező javaslatok közül néhányat többen is felvetettek, és biztos megbocsátanak nekem, ha nem nevezem meg minden egyes indítvány szerzőjét. Most felhívom a novialista társakat arra, hogy küldjék el nekem vagy e szemle szerkesztőjének a különböző bizonytalan pontokhoz fűzött megjegyzéseiket: a novial fiatal és nem alkot dogmatikus rendszert; a nyelvünknek a stabilizálódás időszaka alatt semmikor sem szabad megmerevednie. A feladat a következő: tegyék a novialt még természetesebbé, kifejezőbbé, könnyebbé és vonzóbbá, mint most. Így azt kérem, hogy vitassák meg és próbálják ki az új formákat és szavakat: csak az ismételt vizsgálatokkal ítélhetünk ezekben az esetekben.

1. § Alternatív formák

Már a Novial Lexikeben több helyen két megengedett alakot találunk, amelyek egyaránt megfelelők és egyenértékűek. Például: machine : mashine és más ch : sh-t tartalmazó párok. Dogma, drama, skema: dogmate, dramate, skemate az -ali végződésű melléknévi alakok és a dogmatisme típusú származékok miatt.

envia : invidia

sele : selule

tulipe : tulipane

Egy, a Mondoban publikált cikkemben elfogadtam az (azóta elhunyt munkatársunk, B. Jönsson által javasolt) ve jövő idejű segédigét a sal mellett; a ve alaknak kétségtelenül jelentős előnyei vannak, és lehet, hogy kizárólagos alakká kellene tenni, ugyanígy ved állna saled helyett a függő beszédben: lo dikted ke lo ved veni ‘azt mondta, hogy jönni fog’.

Nem látom, hogy ezek az alternatív formák ártalmasak lennének, ha nincs belőlük túl sok (az occidentalban hemzsegnek!). Minden etnikus nyelvben vannak többé-kevésbé egyenjogú kettős alakok és szavak. A mesterséges nyelvekben a számuknak nem szabad túl nagynak lennie, és az alternatívák létét csak időlegesnek szabad tekintenünk, amíg a nyelvhasználat meg nem mutatja, hogy melyik forma lesz általánosan elfogadott; ekkor az utóbbit az egyedül megengedettként lehet elismerni.

A következő szakaszokban új alakokat és szavakat fogok javasolni, amelyek véleményem szerint megérdemlik, hogy előnyben részesítsük őket a Novial Lexikeben megadottakkal szemben; de természetesen a novialisták átmenetileg használhatják a régieket is.

2. § Hibák és kihagyások a Novial Lexikeben2

atene F atteindre, E attain, reach (to), D erreichen, erlangen.

autografie.

biografira jobb, mint -fa.

brevi FE, D kurz, vö. kurti.

brilia F briller, D brillieren, glänzen, schimmern, E shine, glimmer | briliant FED.

danse: mindenféle táncot jelent, de a danso nem szórakozás.

eskadre az -a végű alak helyett.

esver (korlátozó közbevetés) D zwar, E indeed, true, F à la vérité, il est vrai: lo ha esver lekte multum, ma ha lerna nulum.

eufoni mn. EF, D wollautend; fn. -ia (-ie).

even l. 4. §.

fense E fence, F clôture, D Einfriedigung, Gehege.

futil FED, D nichtssagend, seicht, wertlos.

girafe nem jirafe.

gurmandi mn., -de fn. FE, F gourmet, E glutton, D Feinschmecker, gefräßig. Vagy két szót kell felvennünk?

heke D Hecke (Zaun), E hedge, F haie.

herede F héritage, E heirloom, inheritance, D Erbschaft, (das) Erbe | -da ige | heredere F héritier, E heir, D (der) Erbe.

heresie az -ia végű alak helyett.

humbuge FED.

infanteriiste a -riste végű alak helyett.

kakatu a -tue végű alak helyett.

kinema (vagy kino?) FED, E movies, pictures, D Lichtspiel.

krema a kremate alak helyett.

kuriosi használható lehetne mint a FED-ban = stranji, remarkindi, kel exita kuriositate.

lage a -go végű alak helyett.

litografa ige; a személy -fere vagy -fiste.

logi mn.-ként jobb, mint a logikal.

mangle ED, D Wäscherolle, F cylindre au linge, calandre | -la ED, F calandrer.

mause D Maus, E mouse, F souris; jobb, mint a muse, vö. hause, lause.

mem l. 4. §.

mistisisme.

nome, mn. nomari EF nominal, D -inell | nomal (nyelvészet).

numre, l. 4. §.

-o kiegészül a duo, trio szavakban lévő használattal.

-opi melléknévi végződés, pl. duopi marcho.

palpabli a -pebli végű alak helyett.

pede: a pedsoldato törlendő (l. infanteriiste).

partisipa FE, D teilnehmen, talán jobb, mint a parteprenda.

ponderabli, non-ponderablum az -ebl-t tartalmazó alakok helyett.

presisa helyett presisisa kellene (a rosszhangzás ellenére).

profana ige nem teljesen kifogástalan képzés, de ennek ellenére jó.

re javasolt elöljárószóként a relat helyett; angolul a re a latin alapján kb. pri jelentésű elöljáróként használatos. Habozom ezen re elfogadását illetően.

rekrutisa jobb, mint rekruta ige, a hímnemű rekruto személyre vonatkozó jelentése miatt, -ta F.

ridinda hiba a ridindi helyett.

sirkulare F -aire, E -lar (letter), D -lar, rundschreiben.

standardi mn. ED (a standardisa általánosan legjobbként lett elfogadva).

tara: a magyarázó részben keste olvasandó kase helyett.

velal F -laire, DE -lar (fonetika).

violeti (szín).

vola F voler (comme un oiseau), E fly, D fliegen.

Lásd még a javított elöljárószavak listáját az 5. §-ban.

3. § Utóképzők

Az AIL3-ban olyan szabályt adtam, hogy az -ione képző a -tione alakot veszi fel, ha -a, -i vagy -u végződésű igéhez járul, például opinione, diskusione, distinktione az opine, diskuse, distinkte igékből, de formatione, expeditione, evolutione a forma, expedi, evolu szavakból.

Hasonló szabályt kell alkalmaznunk az -iv(i) képző esetén, így aktiv, instruktiv < akte, instrukte, de afirmativ < afirma és ugyanígy dekorativ, deliberativ, demonstrativ, determinativ, imitativ, komunikativ, kausativ, kooperativ, narativ, representativ, signifikativ, spekulativ; definitiv < defini és hasonlóan intuitiv, nutritiv; diminutiv < diminu, distributiv, exekutiv, konstitutiv. Látható, hogy ezek a teljesen szabályosan képzett alakok léteznek már sok etnikus nyelvben is. De meg kell jegyezni, hogy a positiv, sensitiv, vomitiv szavak, amelyeket fel kell vennünk, a novial rendszer szerint nem minősülnek szabályos képzéseknek.

Javasolták a -tore alakot az -ere mellett. Egy angol szerint Isten neveként számára a kreere szó kevésbé jó, mint a kreatore. Nekem semmi ellenvetésem sincs a kreere ellen, de szívesen elfogadom a kreatore-t, minthogy az olyan szavak, mint diktatore, kolaboratore, exekutore, persekutore teljesen összhangban vannak a novial szellemével. De az -atore nem illik minden -a végű igéhez, így használnunk kell a bakere, milere és hasonló, a Novial Lexikeben megadott alakokat; valamint a redaktere s í. t. formák is teljesen természetesek, mivel ezeknél a franciában -eur van. Így alternatív formákként használnunk kell mind a két képzőt.

4. § Hangsúly

A novial szabálya (miszerint a hangsúly az utolsó mássalhangzó előtt álló magánhangzóra esik, kivéve, ha a mássalhangzó az -s, -d, -m4, -n toldalékok egyike) általában teljesen természetes hangsúlyozást eredményez. De a numere szót numre alakúvá kellene változtatni, amint ez megtörtént már néhány hasonló esetben. A számos etnikus nyelvekben található hangsúlytól való kevés eltérés (buro, elbove, kolera, liberi s í. t.) véleményem szerint nem okoz sok kárt; a származékokban az eltérés némelykor eltűnik, pl. medikal, episkopal, populari. Azoknak, akiknek az Amerika ellen kifogásuk van, nem szabad megfeledkezniük arról, hogy a francia az i-t hangsúlyozza az Amérique szóban. A rendszerünk mindenesetre jobb, mint a magánhangzók feletti hangsúlyjelek szórványos használata, amit minden szó esetén külön meg kell tanulni.

Egy elég nagy szóosztály végződik -ee-re, és sok levélíró javasolta azt, hogy ebben az esetben az első e-t hangsúlyozva ejtsük (alee, chosee, diaree, dinee, entree, farisee, kamee, kupee, lisee, livree, moskee, musee, supee a legfontosabb ilyen szavak). Nem támogatom a kivételeket5, és emiatt az eredeti egyszerű szabályt részesíteném előnyben, különösen azért, mert természetes, hogy a mesterséges nyelveken lassabban beszélünk, mint az anyanyelvünkön, és így a kettős ee tisztán elválasztható. Örülnék az ezzel a kérdéssel kapcsolatos véleményeknek.

Sokkal rosszabb, hogy néhány gyakran használt szócskának nem természetes utolsó szótagi hangsúlya van. Ez megbocsátható latin szavak esetén: forsan, tamen, apud, koram. A semper szó sempre alakúvá cserélődött. De az élő nyelvekből vett szavakat nem torzíthatjuk el ily módon, ezért sajnálom, hogy az even ‘sőt, még’ = fr. même (hat.), n. sogar, selbst szót felvettem. Az írásmód angol, de sem a magánhangzók, sem a hangsúly nem az, és a svéd även nem igazolja a szót. E szó kiválasztása előtt hosszan tétováztam közte és a sp. aún közt, amelyet végül is elutasítottam, mert más országokban kevéssé ismert. Kérdezhetik, az idótól és az occidentaltól eltérően miért nem alkalmaztam a mem szót? Az egyedüli okom az volt, hogy az -m végződést a tárgyeset (nem kötelező) ragjaként használom, így az összeütközésbe kerülne a me személyes névmás tárgyesetével. Most azt gondolom, hogy ez az összeütközés teljesen figyelmen kívül hagyható, mivel a nyelvi gyakorlat szerint az előrevetett tárgyeset használata olyan ritka, hogy a félreértésnek semmilyen reális veszélye nem áll fent. Így vissza szükséges állítani a mem szót a jogaiba!

5. § Elöljárószavak

Itt hasonló problémákkal szembesülünk. Az angolból és németből átvett after és hinter szavaknak nem természetes a hangsúlyuk. De van más nehézség is az elöljárószavak és a határozószavak közti összefüggés miatt. Abban a nyelvtani rendszerben, amelyet a The Philosophy of Grammar c. művemben előtártam, egy, partikulának6 nevezett szóosztálynak tekintettem azoknak a szavaknak a csoportját, amelyiket rendszerint három osztályba sorolnak:

  • (a) határozószavak,
  • (b) elöljárószavak,
  • (c) kötőszavak.

Az eltérés az, hogy az (a) esetnek nincs bővítménye, a (b) főnevet vagy hasonló szót vesz bővítményül és a (c) tagmondatot vár bővítményként. Ezek a különbségek párhuzamosak azzal a három móddal, ahogy bizonyos igéket használhatunk: (a) me kreda ‘hiszek’, (b) me kreda tum ‘hiszem (azt)’, (c) me kreda ke lo ve veni ‘hiszem, hogy el fog jönni’.

Az etnikus nyelvekben néha, de nem mindig, ugyanazt az alakot használhatjuk mindhárom módban; az a. after ‘után’, before ‘előtt’ lehet (a), (b) és (c), bár az (a) esetben gyakran afterwards-ot használnak; a fr. après (a) és (b), de nem (c); a n. nach (b), de néhány kifejezésben (a) is, egyébként nachher vagy nachdem használatos, ahogy (c)-ként is; a n. kommst du mit?, dán vil du med? megfelelnek az a. are you coming with us?, fr. viens-tu avec nous? stb. mondatoknak.

Hogyan kell eljárni a mesterséges nyelvekben? A (c) esetben a dolog egyszerű, a ke szócskát adjuk hozzá (ante ke lo venid, malgre ke lo venid, kontre ke stb.). De mindig szükséges az (a) és a (b) megkülönböztetése? Az idóban és az eszperantóban az (a) esetben -e végződés járul a (b)-hez. Amikor kidolgoztam a novialt, hasonló megkülönböztetést kívántam tenni, de féltem ugyanezt az utóképzőt használni, mert a melléknevekből közvetlenül képzett főnevek is -e-re végződnek, és néha szükséges az, hogy elöljárószóból melléknevet képezzünk. Ezért azt gondoltam, hogy hasznos lenne más végződést használni erre a célra, és mivel nem akartam túl testes végződést, így nem a rendes határozóképzőt, az -im-et vettem, hanem az -u-t; ez némileg önkényesen lett kiválasztva, és most úgy gondolom, nem volt túl szerencsés. Ezzel a végződéssel egyben elértem a szóösszetétel logikus rendszerének lehetőségét is aszerint, hogy az utolsó összetételi tagot (főnév stb.) az elöljárószó bővítményének tartjuk-e, avagy sem. Aftrutempe = tempe after (dis) ‘(az ez) utáni idő/kor’, de aftermorge ‘holnapután’ = (die) after morge ‘holnap után(i nap)’; hintrubutike ‘bolt hátsó része’, hinterbutike ‘a bolt mögötti hely/tér/rész/szoba’. Vö. kontervenene ‘ellenméreg’ és kontrupapo ‘ellenpápa’. Mindez – lehet, hogy! – éles elméjű volt, de túl kifinomult és egyáltalán nem praktikus. Tényleges hátrány nélkül használhatjuk az -e végződést a határozói alakoknál azokban az esetekben, ahol a megkülönböztetés szükségesnek látszik; az -im is rendelkezésre áll erre a célra. És sok elöljárószónál a speciális határozói alak feleslegesnek tűnik (a, che, de, da...).

Az alábbi listában7 elválasztva felsorolom az elöljárószói és határozói alakokat, valamint példákat adok összetételekre; a mellékneveket *-gal jelzem. Több alak új, de, reményeim szerint, természetes; az esetleg szükségtelen alakokat zárójelbe tettem. Az elöljárószavakat mindig használhatjuk tum-mal vagy hasonló szóval (ante tum ‘azelőtt’ stb.).

after l. pos.

along | alonge.

ante | antee | antetempe, vö. pre a Novial Lexikeben | *anteriori (antei).

apud | apude | (*apudi).

bak (a hinter helyett; E (to or at the) back of; svéd és norvég bak, dán bag, bagved; F derrière, E behind, D hinter) | | bakchambre, bakpedes, bakporte | (*baki).

depos | depose.

devan | devane | devanbrakie, devanpede, devanchambre | (*devani).

dextre | dextrim | *dextri.

durant | durantim.

est | estim | *esti, fn. este.

exept | *exeptional.

extre | (extree) | extrelande, extreordinari | *exteriori.

(hinter, l. bak).

in | ine | *interiori.

infre (hat., vö. sub) | *inferiori.

insted | instede.

inter | (intre) | interakte, international, interlingue, interlinguistike, intertempe, interspatie, interregno; interposi, intermixa... (*medi).

ko l. kun.

kontre (nem konter) | kontree = kontre tum | kontreakte, kontredikte, -voli, -vatural, -venene... | *kontrari.

kun | ko | kolabora, koherede, kohabita, koviva, koordina, kodisiple, koedukatione, kovenio.

later | laterim | fn. latere.

left | leftim | *lefti.

malgre | (malgree =) malgre tum.

mid = in medie de | *medi, fn. medie | medidie, medinokte, medivalore.

nord | nordim | *nordi, fn. norde.

oposit | opositim.

paralel | -lim | *-li, fn. paralele.

pos (jobb, mint az after) | pose | pos-tempe, posdata, posmedidie, poslude.

pre- l. Novial Lexike.

preter | (pretre) | preterpasa, -vada.

relat | relatim = relat tum; vö. fönt a re-nél (2. §).

sin | sine | sinkuraji.

sirk | (sirke =) sirk tum | sirk-mure, sirk-regarda.

sub | (sube,) infre | subadmiralo, -chefe, -divisione, -grupe, -tase | *inferiori, vö. infre.

sud | sudim | sudi, vö. sude.

super | supre | supercharjo, -home, -faini, -pasa, -vida | *superiori | ige supera.

sur | surim, sur tum | surnome.

trans | (transe) | transatlanti, transoseani.

ultre (nem ulter) | (ultree) | ultremontan, ultreradikal, ultrevioleti (de ultramarin szín) | *ulteriori.

vest (west) | -im | *-i, fn. -e.

Az interiori stb. melléknevekből természetesen képezhetünk interiore stb. főneveket.

6. § Néhány rövidített szó

A novial egyik barátja, aki a nyelvünkön gazdasági kérdésekről akar írni, panaszolja, hogy a novial mindig a nehézkes produktetu (vagy produkture) ‘termék, gyártmány’ szó használatát kényszeríti rá a fr. produit, a. product, n. Produkt, Erzeugnis értelemben. Azt javaslom neki, hogy rövidítse ezt a szót produktu alakúvá, az alábbi megkülönböztetést hozva létre: (1) produkto = termelés, gyártás (folyamat), (2) produktu = termék, gyártmány (a termelés konkrét eredménye) és (3) produktione = a termelési folyamatok és a termékek együttese. Hasonlóképpen lehetségesek:

skriptu = skriptetu ‘irat, leírt dolog’, fr. écrit, n. Schriftstück, a. (single piece of) writing, writ.

diktu = diktetu ‘mondás, közlemény, nyilatkozat’, fr. dit, dire, a. (single) saying, saw, n. Aussage, Äußerung.

printu = printatu ‘nyomtatvány’, fr. chose imprimée, a. printed matter, n. Drucksache (separat-printu ‘különlenyomat’ n. Sonder-Abdruck, a. off-print, dán særtyck).

Most, amikor felhagyok az -u végződés használatával az elöljárószói eredetű határozók esetén, látható, hogy ezt a magánhangzót kiterjedtebben használhatjuk konkrét dolgok jelölésére, pontosan úgy, ahogy már a Novial Lexikeben szerepel a konkrét lu és az absztrakt lum névmás.

7. § A c és a z

A noviallal szemben talán a legtöbb kritikát az a pont váltotta ki, amely megszüntette a c és z betűket, és helyettük mindig s-et íratotti. A kritikusaim közül a legkomolyabb, dr. Talmey (aki jól ismert az ido tökéletesítésében kifejtett munkásságáról) olyan novial szavak hosszú listáját írta össze, amelyek szerinte “nehezen érthetők és romlottabbak annál, hogy sem fel lehetne ismerni őket’. Egy francia sem, mondta, ismerné fel az ő ciseau ‘olló’ szavát a nov. sisoe-ban. De Talmey elfejti, hogy az ido cizo sem teljesen = fr. ciseau, sem fonetikailag, mivel c = [ʦ], sem az írásmódja szerint, különös tekintettel az ido cizi többes számra. Talmey azt is mondja, hogy az én n. Satz-ból származó satse ‘mondat’ (a. sentence, fr. proposition, phrase) alakom annyira romlott természetes szó, hogy nem ismerik fel; de védi ugyanakkor a saját zaco alakját ugyanerre a szóra: “a németek hallva az (o kivetésével előálló) zac-ot, azonnal fel fogják elismerni azt mint az ő Satz szavukat”. Erre könnyű felelni: a németek látva a két szóalakot, fel fogják ismerni az enyémet, de Talmeyét nem, mivel ez utóbbit természetszerűleg úgy fogják kiejteni, hogy [ʦako]; hallva pedig könnyen felismerik mindkettőt, de az -e végződést természetesebbnek fogják találni, mint az -o-t.

Egy mesterséges nyelv megalkotásánál jó lenne, ha mindig figyelembe vennék a hangzást és az írásképet is, de sokszor fel kell áldozni e kettő közül az egyiket. Ha e két szempont szerint tekintjük át a c-t tartalmazó szavak Talmey által adott hosszú listáját azért, hogy bemutassuk az ido alakok nagyobb természetességét, akkor azt találjuk, hogy a novial megfelel a francia kiejtésnek, amitől az ido eltér azzal, hogy c = [ʦ], pl.

novial francia ido
ansieni ancien anciena
fasil facile facila
glasie glace glacio
komensa commencer komencar,

valamint medisine, menase, prinsipe, seda, sinseri...

Ahol az ido magánhangzók közt z-t ír, ott a novial a francia írásmóddal konformabb, mint az ido:

novial francia ido
plesire plaisir plezuro.

Néhány szó mindkét csoporthoz hozzátartozik:

novial francia ido
presisi(i) précis preciza.
sivilisa civiliser civilizar.

Egy harmadik csoportba azok a szavak tartoznak, amelyeknél az idóban d van, a novialban pedig s, hogy könnyebbé tegyük az -ione stb. végű származékok képzését. És, ha Talmey fenntartja, hogy a decidas, posedas alakok természetesebbek, mint a desise, posese (vö. mégis a. possess), akkor azt hozhatom fel ellene, hogy a teljesen szabályos desisione, posesione képzések sokkal természetesebbek, mint a decido, posedo, vö. még kolisione = fr. collision, ido kolido.

Összességében a novial alakok nem tűnnek a “természetesség” szempontjából gyengébbnek, mint az idóéi (némelyek akár azt is gondolhatnák, hogy jobbak). De mi a természetesség? Mert Talmey szerint a természetes nyelvekkel való egyezés jelenti, néhányszor (amikor ez a céljainak megfelel) a hangok, és néhányszor az írott alakok tekintetében – még akkor is, ha ezek valójában nem is természetesek. Kérdezhetnők, hogy az európai nyelvek gyakran nem ésszerű helyesírása olyan szent-e, hogy meg kell őriznünk azt még egy nemzetközi nyelvben is? Szerencsére a legtöbb interlingvista felhagy a fr. philosophe, rhetorique, théorie szavakban lévő ph, rh, th betűkapcsolatokkal.

Ha a novial azzal hibázik, hogy túl sok s van benne, akkor az eszperantó és az ido ott követ el hibát, hogy túl sok z-t használnak, ahol a legfontosabb etnikus nyelvekben s áll (írva és néha ejtve is), mint eszp. uzi, uzo, azeno, anizo, kazo; vö. még skizi ‘skiccel, vázol’ = fr. esquisser, ol. schizzare, sp. esquiciar, n. skizzieren, dán skitsere, e. sketch; az ido -oza ‘-ózus’ = F -eux, E -ous végződés.

Kérem az interlingvistákat, hogy olvassák újra azt, amit az An International Language (Egy nemzetközi nyelv) c. könyvemben és a Novial Lexike előszavában írtam az s, c, z kérdéséről. Továbbra is azt hiszem, hogy a c, sc, z helyetti s nagyon fontos egyszerűsítés, ami sok nehézségtől szabadít meg minket – sőt abban az időben, amikor idóul írtam szinte mindennap, nagyon gyakran tétováztam ezeknél a betűknél. Most komolyan átgondoltam az egész problémát, mert több interlingvistát látok sajnálkozni azon, hogy nem vettem fel a c-t és a z-t a novial ábécébe, és én nagyon is kész vagyok figyelembe venni minden jól megfontolt javaslatot.

Néhány barátomnak az a véleménye, hogy a megoldásom támadhatatlan a mindennapi szavak esetén, de a műszaki és tudományos szavakban a c-t és a z-t használni kívánják. Így ők olyan alakokat akarnak írni, mint pl. cephalopode, acetone, ceroleine, ezimute (azimute?), zinkenite, zaratite, de sivil, sosialiste, sone, soologe...

Ezt nem tekintem kielégítő megoldásnak: soha nem lehet szigorú különbséget tenni abban, hogy mi a tudományos és mi a közkeletű fogalom. Az, amit egy adott korban csak a szakemberek ismernek, hirtelenül és váratlanul mindenki által ismertté válhat, olyanná, amiről a mindennapi életben beszélnek. Az, ami egy tudósnak teljesen ismerős, kínai lehet egy másik hasonlóan művelt embernek. Ha a c-t és a z-t használni akarjuk, véleményem szerint minden szótípus esetén egyaránt alkalmaznunk kell e két betűt.

De mielőtt döntünk az elfogadásról, tisztáznunk kell két pontot: melyik szavakban és milyen kiejtésben kell használni ezeket a betűket.

Az első pont megoldása egyszerű mindazokban az esetekben, ahol a gyakorlatban egyező használatot találunk az európai nyelvekben (az újabb keletű német helyesírás a c-t z-re cserélte) így cent, centre, civilisatione, facil, inocent, scene, discipleazur, zele, zone, zoologe.

De más esetekben az etnikus nyelvek nem egyeznek meg egymással, pl.

a.-fr. place, n. Platz, ol. piazza, sp. plaza, p. praça, dán plads;

a. voice, fr. voix, sp.-p. voz, ol. voce;

a. cross, fr. croix, sp.-p. cruz, n. Kreuz, ol. croce, dán kors, kryds;

a.-fr. race, n. Rasse, sp. raza, ol. razza, p. raça;

a. eccentric, fr. excentrique, n. exzentrisch;

a.-fr. prince, n. Prinz, dán-holl. prins;

fr.-dán danse, a. dance, n. tanzen.

Ezek az esetek kényelmetlen helyzetbe hozzák azokat, akik a c-t és a z-t támogatják, ezzel szemben nekem nem jelentenek nehézséget, mivel én mindenütt az s-et részesítem előnyben.

Tegyük fel mégis, hogy egyetértésre jutottunk abban a kérdésben, hogy mely szavakban akarjuk használni a c-t és melyekben a z-t; maradt az, hogy a kiejtésükről döntsünk.

C: Az eszperantó, ido és occidental [ʦ]-nek ejti, és ezzel olyan értéket rendelnek a c-hez, amely a szláv nyelvekben található (és a németben a helyesírás reformja előtt), de nem azokban a nyelvekben, amelyekből a szavak többségét átvettük: az angol, a francia, valamint a holland és a skandináv nyelvek a c-t [s]-ként ejtik. A [ʦ] ellen szólnak a következő megfontolások: ezen hangcsoport ejtése csakugyan nagyon könnyű magánhangzók után, vö. a. hats, n. Reiz, Fritz, holl. spits, dán vits, fr. rendszerint là-dessus, médecin... De szókezdeten a [ʦ] nem található meg ezekben a nyelvekben8, sem a spanyolban és a portugálban; így úgy tűnik, hogy több millióan éreznek ellenszenvet e hangkapcsolat ellen ebben a helyzetben.

Figyelembe kell vennünk a c betű e hangértékének fonetikai hatását bizonyos, más mássalhangzókkal alkotott gyakori hangcsoportokban; így lenne

  • [sʦ] a scene, scientie, disciple szavakban...
  • [kʦ] az akcente, sukcese szavakban...
  • [ksʦ] az excelanti, excese szavakban...
  • [nsʦ] a konscientie szóban.

Ezek a hangcsoportok nem találhatók meg a legtöbb nyelvben: így a nemzetközi nyelvben sem tűrhetők meg. Ezért az ido egyszerűsít, és ceno, acento, ecelanti alakokat ír, a spanyolt hozva fel például, amelyben néhány (de nem minden) esetben c van, jóllehet más hanggal ejtve ([θ], úgy mint az a. th). De ha a c-t azért használjuk, hogy az etnikus nyelvekkel való egyezést elérjük, akkor ezzel egy időben nem változtathatjuk meg önkényesen az írásmódot, hanem disciple, excita stb. alakokat kell írnunk.

Így a c betű [ʦ] ejtésének vannak bizonyos hátrányai. Két másik lehetőségünk van: ejthetjük a c-t úgy, mint a spanyolban vagy úgy, mint az olaszban. Az első ([θ], mint az a. zöngétlen th) nem javasolt, mivel kevés nép nyelvében van meg ez a hang – az angolok pedig, akik ismerik, megzavarodnának az eltérő írásmód miatt. A második ([ʧ]) összeütközésbe kerülne a chefe stb. szóban lévő ch-val.

Folytassuk a z betűvel: zöngés s-ként, fonetikailag [z]-ként ejtődik a franciában, az angolban, a hollandban és a szláv országokban, de [ʦ]-ként a németben, [ʦ]-ként vagy [ʣ]-ként az olaszban, angol th-ként ([θ]) a spanyolban és [s]-ként a skandináv nyelvekben – tehát semmi egyezés sincs.

Ebben a zavarba ejtő helyzetben a novial egy barátja a c, sc, z betűk tudományos szavakban való használatára a következő szabályokat javasolta: (1) a c betű e, i előtt = zöngétlen s; (2) az s mindig zöngés, azaz fonetikailag [z], kivéve zöngétlen hangok mellett (sf, sp, st, sk, ps, ts, ks); (3) az sc, mint zöngétlen [s]; (4) a z, mint a spanyolban = a. th = [θ]. Ez nekem nagyon bonyolultnak és nehéznek tűnik, és az írott s-re ejtett zöngés [z] a szavak kezdetén biztosan megriasztana mindenkit az (észak-)németek kivételével.

Sokat töprengtem ezeken a problémákon, anélkül hogy megoldást találtam volna, amikor hirtelen egy erdei séta során felfedeztem ennek a nyugtalanító eredménytelenségnek az okát: mindig azt feltételeztem, hogy ha felvennénk a c és a z betűket, akkor szükségszerűen megkülönböztető hangértéket is kellene társítanunk hozzájuk; de amint belátjuk, hogy ez tévedés és hiba, megtaláljuk azt az egyszerű megoldást, amelyet itt olvashatunk. De bevezetőül néhány általános jellegű elméleti megjegyzést kell tennem.

Folyamatosan úgy tartják, hogy az “egy hang egy betű” elv a nyelvek esetén ideális. Ez nagyon, nagyon ritkán található meg etnikus nyelvekben. (Az axióma pontosabb megfogalmazása az lenne, hogy “minden egyes írásjel egy fonémából állhat”; mert egy írásjel állhat két betűből is [pl. sh], és a fonéma a megkülönböztető jelleggel bíró hang fogalmának megfelelő nyelvi kifejezés.) Mint más látszólag magától értetődő igazságok esetén is, jó, ha néha megvizsgáljuk: “miért”? Melyik az az alapvető ok, amiért ez a hang és betű, fonéma és írásjel közti megfeleltetés kívánatos? Azt hiszem, hogy nem tévedek, amikor azt mondom, hogy ez a tanulás (és használat) könnyebbségének elérése végett van így. Az etnikus nyelvekben számtalan nehézséget jelent az a tény, hogy a ez az elv gyakran sérül. De különbséget kell tennünk: a nehézség nem pontosan ugyanolyan módon jelentkezik mindenkinél. (1) Az anyanyelvünket előbb beszéljük, minthogy megtanulnánk írni; ebben az esetben az irány elsősorban hangzás → írás; így a legfontosabb az, hogy minden egyes fonéma mindig ugyanolyan módon legyen kifejezve, mivel a hangzás az ismert dolog, és az írásmód a tanulandó. (2) Aki idegen nyelvként sajátítja el, annak az irány általában fordított: írás → hangzás, eltekintve itt a tisztán szóbeli, könyv nélküli tanulástól. A tanuló leírva látja a szavakat, mielőtt a kiejtést hallaná, és számára a legfontosabb dolog az, hogy egy szót látva helyesen ki tudja ejteni azt. Ezt azonban még akkor is meg lehet tenni, ha ugyanaz a hang néhány szóban egyfajta, másokban pedig másfajta írásjellel van írva, feltéve hogy az írásjelek nem többértelműek. Így a két csoportnak különböző az érdeke: az első az “egy hang – egy betű”, a második az “egy betű – egy hang” elvet igényli.

Alkalmazzuk a fentieket a mesterséges nyelvekre. Itt biztosra vehetjük azt, hogy mindenki az írásmódot a hangzás előtt fogja megtanulni: alkalmasint több év telik el addig, amíg olyan gyermekek fognak születni, akik a nemzetközi nyelvet azelőtt fogják beszélni, hogy az ábécét elsajátították volna. Így fontosabb az, hogy a tanuló látva a szót, tudja, hogyan kell ezt kiejtenie, mint a fordítottja, azaz hogy rögtön helyesen legyen képes leírni a szót, amikor hallja. Emiatt megengedhetjük, hogy többféle módon írjuk ugyanazt a fonémát és ugyanazt a szót, feltéve, hogy minden egyes írásmódot csak egyféleképp értelmezhetünk.

(Fontos, hogy már eddig is háromféleképp írtuk a [k] hangot: k és q, valamint az x első része, és kétféleképp az [s]-et: s és az x második része.)

Mindezek eredményeként javaslom, hogy a novialnak két formája legyen, amelyek közül mindenki az egyéni belátása szerint választana:

  • (1) a fonetikus novial (FN), ahogy eddig is használtuk, c és z nélkül; illetve
  • (2) az ortografikus novial (ON), amelyben van c (valamint ç és sc), illetve z.

A legfontosabb azonban az, hogy a két változat kiejtése pontosan megegyezik: az ON-ban lévő s, c, ç, z betűket mindenkinek zöngétlen [s]-ként kell kiejtenie. A hangzás szempontjából teljesen közömbös az, hogy sivil vagy civil, sientie vagy scientie, illetve sone vagy zone alakokat írunk-e.

Az európai nyelvekben sehol sem egyezik meg pontosan az s, c, sc, z ejtése, azonban az [s] hang az, ami a legközelebb van mindezen esetek közös hangzásához, és ezért megtartottuk a novialban, az FN-ben mindenütt s-ként, az ON-ben pedig többféleképpen írvaii.

Addig nem ejtettem szót a ç betűről. Ezt a francia betűformát használhatjuk a façade esetén és néhány más szóban, azonban különösen hasznos az ON-ben, amikor a, o, u hangokkal kezdődő toldalékok járulnak c-re végződő tövekhez, pl. nuançosi, françum, prinça, prinçatri (de nuance, Francia, prince). Hasonlóképp, ha akarjuk, írhatjuk: komença, komençant, komenço.

Ha valaki, aki az ON-t akarja használni, azt kérdezi tőlem, hogy honnan tudhatja, vajon s-et, c-t vagy z-t kell-e írnia például a fenti szavakban, akkor a válaszom ez: ez ne aggassza, ha a francia vagy az angol alapján tudja, hogy a szóban c van, akkor írjon c-t; ha nem tudja, használjon nyugodtan s-t. Ha cesa szóformát ír, akkor megkönnyítheti a megértést azoknak, akik ismerik a fr. cesser vagy az a. cease igéket, de soha nem hiba sesa-t használni. De vajon az ON-t használónak konoça (vö. sp. conocer), konosça (vö. ol. conoscere) vagy konosa (vö. fr. connaissons, connaissance) formát kell-e írnia? Én magam mindig konosa-t használok.

A feltétel, amely nélkül nem lenne lehetséges bevezetni ezt a kettős írásmódot, az az, hogy ne létezzenek zavaró kétértelműségek a szavak hangzásában. De ezeket már elkerültem akkor, amikor kidolgoztam a novialt, megkülönböztetve pl. a sone ‘zóna’ (a.-fr. zone) és az (ol. suono-ból származó) suone ‘hang’ (fr. son, a. sound) szavakatiii.

Végezetül ki akarom hangsúlyozni, hogy a novial alapvető jellege nem változik attól, hogy ezzel az új írásmóddal írjuk; mint ahogy egy etnikus nyelv is azonos marad önmagával még akkor is, ha gyorsírásos jeleket használunk a lejegyzésére.

8. § Az y

Az y esetén az ügy hasonlóképpen, de nem pontosan ugyanúgy alakul, mint a c és a z esetén. A könyveimben nem fogadtam el azt, hogy magánhangzós értéke legyen ennek a betűnek, mindenütt i-t írtam a magánhangzós y helyett, és az y-t csak mássalhangzóként használtam, pl. a yuni, kayere, fayense, foye szavakban. De sokan sajnálták ezt a döntést, és előnyben részesítették az y használatát az olyan szavakban, mint sylabe, symbole, symetri, symfonie, sympatie, symptome, syntaxe, polyteisme és a többi poly- kezdetű szó. Az etnikus nyelvek három csoportba sorolhatók ezen szavak tekintetében:9

  • (1) I-t írnak és [i]-t, azaz elöl képzett ajakréses magánhangzót ejtenek; ez az a modell, amit követtem a FN-ban.
  • (2) Y-t írnak és [y]-t, azaz elöl képzett ajakkerekítéses magánhangzót10 ejtenek: ilyenek a skandináv nyelvek és részben a német. A lengyel némiképp eltérő hangot ejt (nem kerekített, hátrébb artikulált).
  • (3) Y-t írnak és [i]-t ejtenek: mint a francia, angol, portugál, holland és részben a német.

Most az a véleményem, hogy az ON-ban a harmadik csoportot lehetne követni, vagyis megengedni az y-t [i] ejtés mellett. Ez ellen fel lehetne vetni, hogy ez annak az elfogadásával járna, hogy ennek a betűnek fonetikailag két értéke van, egy magánhangzós és egy mássalhangzós (ezzel szemben a c és z betűk esetén csak egy hangértéket ismertünk el az ON-ban). De ebben az esetben a hátrány inkább elméleti semmint gyakorlati, és könnyen menthető, minthogy a két hang közti különbség nagyon kicsiny: sok nyelvben nincs mássalhangzós zörej annál a hangnál, amelyet fonetikusan [j]-nek írnak, pl. az a. yes, fr. hier, dán ja esetén, amelyek pontosan úgy ejtődnek, mint az [i], csak abban különböznek tőle, hogy nem alkotnak szótagmagot: emiatt rendszerint azt mondjuk, hogy a [j] valójában nem szótagalkotó [i̯]. Az ON-beli szabály így az lehet, hogy az y-t [i]-nek ejtjük, amely mássalhangzó előtt szótagalkotó, magánhangzó előtt pedig nem szótagalkotó. Megjegyzendő, hogy az i-nek írt hang sem szótagalkotó a natione, filio stb. szavakban.

Hangsúlyos -ee

Az -ee-re végződő szavak hangsúlyozásánál (l. 4 §) úgy hiszem, hogy az első e-t kell nyomatékkal ejteni, vagy éppen az -ee-t egyetlen hangsúlyos -e-ként kiejteni, ami a franciák számára természetes, és ami elvezethet az olyan szópárok hatékonyabb megkülönböztetéséhez, mint a kafe ‘kávé’ és a kafee ‘kávéház’.


Jespersen eredeti lábjegyzetei

i Ebben a szakaszban fonetikai átírást kell használnom, amely a nyelvészeti könyvekben szokásos módon [ ]-k között áll. – sp. = spanyol, p. = portugál, ol. = olasz, holl. = holland, sk. = skandináv nyelvek, nov. = novial, eszp. = eszperantó.

ii Mivel a zöngés [z] hang, mint olyan, nem létezik a novial fonológiai rendszerében, semmi hátrány nem származik abból, ha az angolok vagy a franciák [z]-t ejtenek pl. a desira szóban, vagy ha a németek [zume]-t mondanak [sume] helyett. A novial nem egy túlzott precizitást követelő rendszer.

iii Az egyedüli eset, ahol a kétértelműség lehetősége felvetődik, a sele = cele ‘sejt, cella’ (fr. celle), ill. = zele; ezért az első szó esetén a selule (celule) formát részesítem előnyben, amely a Novial Lexikeben alternatív alakként szerepelt. [Jespersen eredeti megjegyzése]. — A Novial Lexiket tekintve a helyzet egyértelműbb, ott ugyanis nincs is sele = zele szó, csak a sela (zela) ‘lelkesedik, rajong’ ige és a belőle képzett selo (zelo) ‘lelkesedés, rajongás, buzgalom, hév’ (fr. zèle, a. zeal) főnév. A sele = cele szó ugyannakkor nem lehet e/a/o típusú szó, vagyis nem képezhető belőle értelmes -a végű ige, ill. abból -o végű igen főnév; valamint hím- és nőnemű alakok sem képezhetők hozzá, így a sela = cela, selo = celo szavak nem léteznek. A FN-beli sele-nek tehát egyértelműen cele ‘sejt, cella’ felel meg az ON-ben, a sela, selo alakoknak pedig zela ‘lelkesedik’, zelo ‘lelkesedés’. [A fordító kiegészítése]


A fordító lábjegyzetei

1 Ez az írás a Novialiste c. folyóirat első számában 1934-ben megjelent novial nyelvű cikk fordítása. Az eredeti szöveget l. itt.

2 Ebben a szakaszban a Novial Lexikevel való konformitás végett meghagytuk annak eredeti nyelvrövidítéseit: D – német, E – angol, F – francia.

3 AIL: Jespersen Novial – Egy nemzetközi nyelv (1928) c. könyve angol címének (An International Language) rövidítése.

4 Ideértve nemcsak a határozói -im-et, de az absztrakt semlegesnem -um végződését is.

5 Ennek ellenére az írás végén Jespersen úgy döntött, hogy az -ee szóvégnél az első e-t kell hangsúlyozni, sőt a két e még egy hosszú magánhangzóvá is összeolvadhat, vö. Hangsúlyos -ee

6 Az IAL fordításában partikula helyett a magyarban bevettebb viszonyszó elnevezést használtuk.

7 Ebben a listában a Novial Lexikevel való konformitás végett meghagytuk annak eredeti nyelvrövidítéseit: D – német, E – angol, F – francia.

8 A németben természetesen előfordul a [ʦ] szókezdő helyzetben. Ezen kívül a szerzővel ellentétben mi a Jespersen eredeti lábjegyzetében kifejtetteknek megfelelően nem tekintjük a [ʦ]-t (és általában a zár-rés hangokat) hangcsoportnak, hangkapcsolatnak, hanem egy egyszerű hangnak.

9 Az (1) lehetőség esetén a forrásszöveg romlottnak tűnik, mivel mind az íráskép, mind az ejtés azonosnak van feltüntetve a (2) esetben vázolttal. Az FN-ra való utalásból kiindulva javítottuk a szöveget.

10 Ez a hang megegyezik az ü betűvel jelölt magyar hanggal.