Novial

Ebben a részben bátorkodom felvázolni egy új nemzetközi nyelvet, amelyet az etnikus nyelvek egész életemen át tartó tanulmányozása alapján, illetve a mesterséges nyelvek optimális rendszeréről 1903 óta folyó kutatásaim nyomán próbáltam megalkotni. A probléma nagyon bonyolultnak bizonyult, és nem is próbálom úgy beállítani, hogy minden részletben a legjobb megoldáshoz jutottam el. Hozzáállásom tudományos jellegű volt, azaz nem megfellebbezhetetlen megállapításokat tettem, inkább érveket soroltam elő, ahol az elődeimtől eltértem. Ez utóbbiaknak, természetesen, tartozom azért, hogy járható utakat mutattak meg nekem, de azokért a szembeszökő megoldásaikért is, amelyek az én véleményem szerint zsákutcába vezetnének. Megelégedhettem volna a korábbi rendszerek bírálatával és néhány tétova új javaslat elvetésével, de úgy véltem, érdemesebb azt bemutatni, hogy az elgondolásaim hogyan állnak össze egy egységes egésszé: így elégséges mennyiségű mintaszöveget bocsátok az olvasó rendelkezésére, hogy véleményt alkothasson az első olyan nemzetközi nyelv kinézetéről és hangzásáról, amelyet szakértő filológus állított össze. Az újdonságot jelentő jegyek közt említeném meg a főnevek és névmások ragozásának tökéletes azonosságát, az igék alapalakjának használatát befejezett és szenvedő szerkezetetekben, a c és a z betűk kiküszöbölését és az ún. e/a/o-szavakat. Javaslataim egy részét külön is elfogadhatják és adaptálhatják más rendszerek, míg mások olyan szorosan összekapcsolódnak, hogy csak együtt fogadhatók vagy vethetők el. Jóllehet amennyire csak lehetséges volt, megpróbáltam a tudományos vonalat követve, azaz objektíven dolgozni, de nem lehetett teljesen kizárni az egyéni ízlést és preferenciákat; azt remélem, hogy ami esetleg első látásra visszatetszőnek tűnhet, az a közelebbi vizsgálat során kevésbé bizonyul ilyennek; mindenesetre én is így jártam egyes általam választott alakokkal. Bizonyos pontok tekintetében sokat hezitáltam az itt javasolt változat melletti döntés előtt, és tökéletesen kész vagyok arra, hogy a kritikákat és az új javaslatokat elfogadjam: ámbár, mint ahogy azt az I. részben is kifejtettem, csak közeledünk a nyelvtervezés alapelveiről való egyezség korszakához, de ez az idő még nem érkezett el, és emiatt az interlingvistáknak a legnagyobb toleranciával kell lenniük egymás rendszere iránt, és időlegesen alternatív alakokat is meg kell engedniük, amelyeket a gyakorlatban kell tesztelni, mielőtt a hibásnak bizonyultakat véglegesen kigyomlálnánk. Boldog leszek, ha munkám nyomán elismerik, ha bármily csekély mértékben is sikerült hozzájárulnom egyrészt általánosságban a nemzetközi nyelvi eszme győzelméhez, másrészt a jövőbeli nemzetközi segédnyelv végleges formájának kimunkálásához.

Ebben a részben az alábbi rövidítések fordulnak elő:

a. = angol(ul) fr. = francia(ul) lat. = latin(ul) le. = lengyel(ül) m. = magyar(ul) n. = német(ül) ol. = olasz(ul) or. = orosz(ul) p. = portugál(ul) sk. = skandináv nyelvek(en)	sp. = spanyol(ul)eszp. = eszperantó(ul) nov. = novial(ul) occ. = occidental(ul) Z. = Zamenhof, azaz eszperantó(ul) fn. = főnév hat. = határozó(szó) ige = ige mn. = melléknév
* = (szó előtt) helytelen, nem létező vagy rekonstruált alak < = -ból képzett, származik hn. = hímnem(ű) ill. = illetve kb. = körülbelül(i), megközelítő fordítás l. = lásd nn. = nőnem(ű) pl. = például	s í. t. = (é)s így tovább stb. = (é)s a többi tbsz. = többes szám(ú) tkp. = tulajdonképpen(i), szó szerint (fordítva) ua. = ugyanaz v... = vala... v. = vagy = = azaz, másként, értsd; megfelel ...-nak